10. Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11. A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12. Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13. A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14. Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
15. A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.
16. A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut.
17. Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18. Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19. Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20. Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21. Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek.
22. Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23. Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.
24. Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;
25. Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.
26. Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27. Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28. Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29. Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.