1. Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.
2. A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
3. Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.
4. A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.
5. A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6. Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.
7. A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.
8. A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.
9. A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10. Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11. Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12. Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
13. Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.
14. A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15. A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.