Példabeszédek 17:4-15 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

4. A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

5. A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

6. A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

7. Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

8. Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

9. Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

10. Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

11. Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

12. Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.

13. A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

14. Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.

15. A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.

Példabeszédek 17