15. A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
16. Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17. Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18. Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
19. Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20. Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21. A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22. A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23. A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24. Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25. Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
26. Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27. A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
28. Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.