Példabeszédek 12:4-18 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

4. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

5. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

6. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

7. Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

8. Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

9. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

10. A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

11. Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.

12. Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

13. Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

14. A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

15. A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

16. A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

17. Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

18. Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

Példabeszédek 12