17. Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18. Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
19. A ki őszinte az igazságban, az életére –, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.
20. Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.
21. Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22. Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23. Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24. Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
25. A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26. A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
27. A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
28. A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29. A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
30. Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31. Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
32. A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.