31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33. És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
34. A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35. És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38. Ez az első és nagy parancsolat.
39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41. Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
42. Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43. Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44. Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
46. És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.