29. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
30. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
31. Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
32. És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.
33. Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
34. És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
35. És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
36. És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.