45. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
46. Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
47. És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
48. És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50. Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
53. És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
54. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
55. És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.