42. Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
43. És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44. A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
45. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
46. Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
47. És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
48. És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50. Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.