Lukács 22:62-70 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

62. És kimenvén Péter, keservesen síra.

63. És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.

64. És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

65. És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

66. És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,

67. Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

68. De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

69. Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

70. Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

Lukács 22