Lukács 20:7-14 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

7. Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.

8. És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

9. És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

10. És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

11. És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

12. És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

13. Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

14. De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

Lukács 20