Lukács 2:6-13 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

Lukács 2