4. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6. Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7. Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8. Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9. A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.
10. Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11. Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12. Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13. Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14. Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15. Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.