16. A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17. Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19. Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20. Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21. Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22. Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23. Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24. Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25. Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26. Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27. Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28. Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29. Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30. Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?