9. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10. Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12. Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
13. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14. Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15. Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16. Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17. És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18. Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19. Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20. Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21. Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22. A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23. Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25. Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,