Jób 29:9-13 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

9. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

10. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

11. Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

12. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

13. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

Jób 29