15. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16. A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18. Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19. Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20. Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21. Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.