3. Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4. Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5. Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6. A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7. Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8. A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9. Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10. Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11. Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12. A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13. Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14. Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15. A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16. Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17. Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18. Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
19. Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.