18. Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19. Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20. Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21. Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
23. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.