12. Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13. Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14. Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15. Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16. Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17. Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18. Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19. Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20. Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21. Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
23. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.