12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15. Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17. Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18. A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19. A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21. A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.