19. Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20. Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21. Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23. Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24. Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30. Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31. Mert nem zár ki örökre az Úr.