23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?