7. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
8. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9. A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
10. A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
11. Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
12. Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
13. Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
14. Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
15. Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
16. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
17. A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.