31. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32. És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
33. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34. Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35. Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
37. És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
38. Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39. Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40. Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41. Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
42. Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
43. Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
44. Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.