Filemon 1:4-12 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

4. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,

5. Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,

6. Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

7. Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.

8. Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő,

9. A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;

10. Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért,

11. A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

12. Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!

Filemon 1