10. Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
11. És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
12. Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
13. Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
14. És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
15. Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
16. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
17. Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.