1. Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
2. A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,melyek a fördőből feljőnek,melyek mind kettősöket ellenek,és nincsen azok között meddő.
3. Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,és a te beszéded kedves,mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemeda te fátyolod alatt.
4. Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,a mely építtetett fegyveres háznak,a melyben ezer paizs függesztetett fel,mind az erős vitézek paizsai.
5. A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,egy zergének kettős fia,a melyek a liliomok közt legelnek.
6. Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,elmegyek a mirhának hegyére,és a tömjénnek halmára.