1. Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
2. A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,melyek a fördőből feljőnek,melyek mind kettősöket ellenek,és nincsen azok között meddő.
3. Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,és a te beszéded kedves,mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemeda te fátyolod alatt.
4. Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,a mely építtetett fegyveres háznak,a melyben ezer paizs függesztetett fel,mind az erős vitézek paizsai.
5. A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,egy zergének kettős fia,a melyek a liliomok közt legelnek.
6. Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,elmegyek a mirhának hegyére,és a tömjénnek halmára.
7. Mindenestől szép vagy, én mátkám,és semmi szeplő nincs benned!
8. Én velem a Libánusról, én jegyesem,én velem a Libánusról eljőjj;nézz az Amanának hegyéről,a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,az oroszlánoknak barlangjokból,a párduczoknak hegyeiről.
9. Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,a te nyakadon való egy aranylánczczal!
10. Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál,és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!