27. Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,Lábai között leroskadt, elesett;A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28. Kinézett az ablakon, és jajgatottSiserának anyja a rostélyzat mögül:„Miért késik megjőni szekere?Hol késlekednek kocsijának gördülései?”
29. Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
30. „Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?Egy-két leányt minden férfiúnak;A festett kelmék zsákmányát Siserának;Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”
31. Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!És megnyugovék a föld negyven esztendeig.