18. De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,És Nafthali, a mezőség magaslatain!
19. Királyok jöttek, harczoltanak;Akkor harczoltak a Kanaán királyaiTaanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.
20. Az égből harczoltak,A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
21. A Kison patakja seprette el őket;Az ős patak, a Kison patakja!Végy erőt én lelkem!
22. Akkor csattogtak a lovak körmeiA futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23. Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, –Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,A Keneus Héber felesége,A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
25. Az vizet kért, ő tejet adott,Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26. Balját a szegre,Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,És összetörte, általfúrta halántékát,
27. Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,Lábai között leroskadt, elesett;A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28. Kinézett az ablakon, és jajgatottSiserának anyja a rostélyzat mögül:„Miért késik megjőni szekere?Hol késlekednek kocsijának gördülései?”
29. Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
30. „Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?Egy-két leányt minden férfiúnak;A festett kelmék zsákmányát Siserának;Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”
31. Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!És megnyugovék a föld negyven esztendeig.