11. Az íjászok szavával a vízmerítők között,Ott beszéljék az Úrnak igazságát,Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
12. Kelj fel, kelj fel Debora!Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13. Akkor lejött a hősök maradéka;Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14. Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,Utánad Benjámin, a te néped közé;Mákirból jöttek le vezérek,És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
15. És Issakhár fejedelmei Deborával,És mint Issakhár, úgy BárákA völgybe rohan követőivel. Csak a Rúben patakjainálVannak nagy elhatározások.
16. Miért maradtál ülve a hodályban?Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17. Gileád a Jordánon túl pihen.Hát Dán miért időzik hajóinál?Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18. De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,És Nafthali, a mezőség magaslatain!
19. Királyok jöttek, harczoltanak;Akkor harczoltak a Kanaán királyaiTaanaknál, Megiddó vizénél; De egy darab ezüstöt sem vettenek.
20. Az égből harczoltak,A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
21. A Kison patakja seprette el őket;Az ős patak, a Kison patakja!Végy erőt én lelkem!
22. Akkor csattogtak a lovak körmeiA futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23. Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, –Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24. De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,A Keneus Héber felesége,A sátorban lakó nők felett legyen áldott!