19. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20. Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21. És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.
22. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
23. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.