1 Mózes 49:11-29 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

11. Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.

12. Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.

13. Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.

14. Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.

15. S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

16. Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

17. Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

18. Szabadításodra várok Uram!

19. Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.

20. Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

21. Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.

22. Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.

23. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

24. De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.

25. Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.

26. Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.

27. Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

28. Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

29. És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

1 Mózes 49