1. Isten, aki kegyelmet adott nekünk, ilyen szolgálatot bízott ránk. Ezért nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel!
2. Elutasítjuk azokat a szégyellnivaló dolgokat, amiket az emberek titkolnak. Nem ravaszkodunk, és nem hamisítjuk meg Isten üzenetét. Ellenkezőleg, az igazságot mondjuk és tesszük, mindenki előtt nyilvánvaló módon. Így mutatjuk meg az embereknek, hogy kik vagyunk mi valójában Isten szemében.
3. Az az örömhír, amit hirdetünk, mégis el van takarva, és érthetetlen egyesek számára. De csak azoknak, akik a teljes pusztulás felé mennek.
4. Ezek a hitetlenek nem képesek az örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, azaz a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat, hogy ne láthassák az örömhír fényét. Az örömhír pedig Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten.
5. Mert mi nem magunkról, hanem Jézus Krisztusról beszélünk, és azt bizonyítjuk, hogy ő az Úr. Magunkat pedig úgy tekintjük, mint a ti szolgáitokat, Jézus kedvéért.
6. Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a világosság a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében.
7. Az, hogy Jézust ismerjük, igen nagy kincs! Mégis „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután teljesen nyilvánvaló, hogy ez a rendkívül nagy erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.
8. Mindenfelől bajok és nehézségek vesznek körül bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe!
9. Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre tipornak, de nem tudnak egészen elpusztítani.
10. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az élete is láthatóvá legyen bennünk.
11. Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy Jézus élete látható legyen halandó testünkben.
12. Ezért a halál bennünk végzi a munkáját, az élet pedig bennetek.