5. Ha pedig valaki közületek szomorúságot okozott, az nem engem bántott meg, hanem titeket, mindnyájatokat. Ezt túlzás nélkül mondhatom.
6. Így tehát elég neki az a büntetés, amit a többiektől kapott.
7. Most már inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy túlságosan bánkódjon, és a nagy szomorúság megártson neki!
8. Kérlek benneteket, most inkább éreztessétek vele, hogy mégis szeretitek!
9. Ezért írok most, hogy lássam, vajon mindenben engedelmeskedtek-e.
10. Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is. Mert ha volt egyáltalán mit megbocsátanom, akkor is a ti érdeketekben bocsátottam meg, Krisztussal együtt.
11. Igen, feltétlenül szükséges, hogy megbocsássunk egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól ismerjük a szándékait.
12. Azért mentem Tróászba, hogy mindenkinek hirdessem a Krisztus örömhírét. Ott az Úr jó lehetőséget adott nekem erre.
13. Mégsem volt nyugalma szellememnek, mivel nem találkoztam Titusszal, aki a Krisztusban testvérem. Ezért elbúcsúztam az ottani testvérektől, és továbbmentem Macedóniába.
14. Hálás vagyok Istennek, aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! Isten az, aki rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy ő kicsoda és milyen. Ez a felismerés pedig úgy terjed, mint egy drága parfüm édes illata.