19. Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten végre mindenkinek megmutassa, kik az ő fiai.
20. Azért várja ennyire, mert a teremtett világ az elmúlás hatalma alá van kényszerítve. Nem önként, hanem Isten akarata szerint, aki így rendelkezett. Ugyanakkor, a teremtett világ is abban a reményben él,
21. hogy a romlás rabszolgaságából fel fog szabadulni, és ugyanazt a dicsőséges szabadságot fogja élvezni, amit az Isten gyermekei.
22. Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy sóhajtozik és szenved, mint a terhes asszony a szüléskor.
23. De nem csak a teremtett világ, hanem még mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megszabadítását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk.
24. A teljes megszabadulásunk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet: a testünk megszabadulását is. Ez azonban még nem történt meg. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Miért is remélné valaki azt, amit már lát?
25. Mivel azonban olyan valamit várunk, amit még nem kaptunk meg, türelmesen és kitartással várjunk rá!