3. Hiszen nem értették meg, milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára. Megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogy lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.
4. Mert a Törvény Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja.
5. Mert Mózes azt írja az Istennel való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog ezáltal.”
6. Arról viszont, hogy a hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan.
7. De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül.
8. Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád az Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.” Ez pedig a hit üzenete, amit hirdetünk.
9. Ha tehát kimondod és elismered, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor megmenekülsz.
10. Mert a szívünkkel hiszünk, hogy Isten számára elfogadhatók legyünk, és a szánkkal mondjuk el másoknak, amit hiszünk, hogy megmeneküljünk.
11. Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”
12. Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett. Ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki őt hívja segítségül.