5. hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.
6. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!”
7. Így azután többé már nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.
8. Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek.
9. De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. De akkor miért tértetek vissza azokhoz a gyenge és értelmetlen szabályokhoz? Talán újra azok rabjai akartok lenni?
10. Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, évszakokat és éveket.
11. Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába volt minden értetek végzett munkám?!
12. Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én! Hiszen, korábban én is olyan voltam, mint ti. Egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok.
13. Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömhírt.
14. És bár betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem néztetek le, és nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, vagy mint magát Krisztus Jézust.
15. Hová tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, ha rajtatok múlik, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok.
16. Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondom nektek az igazságot?!