1. Ezzel azt szeretném mondani, hogy amíg az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a rabszolgától, pedig már akkor is minden az övé.
2. Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által meghatározott ideig.
3. Ugyanígy mi is, amikor még olyanok voltunk, mint a gyermekek, haszontalan emberi szabályok szolgái voltunk.
4. De amikor eljött a megfelelő idő, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. A Fiú a Törvény ideje alatt élt,
5. hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson.
6. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!”
7. Így azután többé már nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.
8. Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek.