3. Gondoskodj azokról az özvegyasszonyokról, akik teljesen egyedül élnek!
4. De ha egy özvegyasszonynak vannak gyermekei, vagy unokái, akkor elsősorban azoknak kell megtanulniuk, hogy gondoskodjanak a saját családtagjaikról. Így viszonozzák szüleiknek vagy nagyszüleiknek a gondoskodást!
5. Az az özvegyasszony, aki teljesen egyedül él, Istenben bízik, hogy gondot visel róla. Az ilyen özvegy éjjel-nappal kitartóan imádkozik, és könyörög Istenhez.
6. Az olyan özvegyasszony azonban, aki csak az élvezeteket hajszolja, már életében halottnak számít.
7. Parancsold meg a hívőknek, hogy ezek szerint éljenek, és viseljenek gondot a saját családjukra! Ne adjanak alkalmat senkinek, hogy vádolhassa őket!
8. Ha egy hívő mégsem gondoskodik a rokonairól, különösen pedig a saját családjáról, akkor valójában megtagadta a hitet, és rosszabb még a hitetlennél is.
9. Csak olyan özvegyasszonyt lehet felírni az özvegyek listájára, aki legalább hatvan éves, és hűséges volt a férjéhez,
10. akiről mindenki tudja, hogy mennyi jót tett: felnevelte gyermekeit, szívesen fogadta házában a vendégeket, szolgálta a testvéreket, a bajba jutott embereken segített, és mindig készen állt arra, hogy valami jót tegyen.
11. Hatvan évnél fiatalabb özvegyasszonyokat ne írj fel az özvegyek listájára. Mert amikor testi kívánságaik erősebbek lesznek, mint az a kívánságuk, hogy Krisztust szolgálják, újra férjhez akarnak menni.
12. Ezzel nem tartják meg korábbi ígéretüket, és ítélet alá kerülnek.
13. Ráadásul az ilyen fiatalabb özvegyasszonyok megszokják, hogy kerüljék a munkát, és házról-házra járjanak. De nemcsak munkakerülők lesznek, hanem pletykákat terjesztenek, beleavatkoznak mások ügyeibe, és olyan dolgokat mondanak, amit nem kellene.