1. Veletek azonban, testvéreim, eddig nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekkel, hanem csak úgy, mint akik a Krisztus követésében még kisgyermekek: nem szellemi, hanem testi természetűek.
2. Úgy tanítottalak benneteket, ahogy az anya tejjel itatja gyermekét. Igen, tejjel és nem felnőtteknek való étellel, hiszen azt még nem tudtátok volna megenni. Sőt, még most sem tudnátok,
3. hiszen még mindig a régi emberi természet uralkodik rajtatok! A köztetek lévő féltékenység és veszekedések ezt bizonyítják. Úgy viselkedtek, mint a hitetlenek.
4. Hiszen, amikor egyikőtök azt mondja: „Pált követem”, a másik meg így szól: „Én Apollós embere vagyok”, vajon nem úgy beszéltek-e, ahogy a hitetlenek szoktak?!
5. Mert ugyan ki az az Apollós? Kicsoda Pál? Csak Isten szolgái, akik elvezettek benneteket a hitre, ahogyan az Úr erre képessé tette őket.
6. Igen, én ültettem el bennetek az Isten beszédét, Apollós öntözte, de mégis Isten az, aki felnevelte.
7. Tehát nem az a fontos, aki elülteti, sem nem az, aki öntözi, hanem egyedül Isten, mert ő neveli fel.
8. Aki elülteti, meg aki öntözgeti, egy célért dolgoznak, és mindketten jutalmat kapnak érte.