30. Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel?
31. Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által.
32. Ha csak emberi módon küzdöttem volna a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor igaza van annak, aki azt mondja: „Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”
33. Ne engedjétek magatokat becsapni! „A rossz társaság elrontja a jellemes embert is!”
34. Térjetek végre észre, és ne vétkezzetek többé! Mert vannak közöttetek, akik nem is ismerik Istent igazán — azért mondom ezt, hogy elszégyelljék magukat!
35. De azt kérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek vissza az életbe?”
36. Ezek ostoba kérdések! Gondolj arra, mikor elveted a vetőmagot: csak akkor fog kihajtani, ha előbb már „meghalt” a földben.
37. Az a mag, amelyet elvetsz, nem is hasonlít a kifejlett növényre, például búzára, vagy valamilyen más növényre.
38. Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.