25. Így azután, mivel a szíve titkai kiderülnek, az idegen a földre borulva imádja Istent, és azt fogja mondani: „Bizony, Isten itt van közöttetek!”
26. Összefoglalva tehát, ezeket javasolom, testvéreim: amikor összejöttök, mindegyikőtök hozzon valamit. Az egyik énekeljen egy zsoltárt, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, valaki pedig magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse és építse a gyülekezetet!
27. Ha a nyelvek ajándékával akarnak szólni a testvérek, ketten vagy legfeljebb hárman beszéljenek. De csak egyik a másik után, valaki pedig magyarázza meg!
28. Ha nincs senki, aki meg tudná magyarázni, akkor a nyelveken szóló ne beszéljen a helyi gyülekezet előtt, hanem hallgasson: csak magában és Istennek mondja el!
29. Két, vagy három testvér szólhat a prófétálás ajándékával. De amit egyikük mond, azt a többi vizsgálja és ítélje meg!
30. Lehet, hogy miközben az egyikük beszél, valaki más is kap Istentől üzenetet. Ekkor az, aki éppen beszél, hallgasson el, és engedje szólni a másikat!
31. Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után. Így mindenki tanulhat, és bátorítást kaphat belőle.
32. A próféták szellemei ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak.
33. Hiszen Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene.
34. Mint Isten népének minden helyi gyülekezetében, úgy nálatok is, az összejöveteleken az asszonyok maradjanak csendben, és ne beszéljenek! Maradjanak meg az engedelmességben, amint azt a Mózes Törvénye is mondja.
35. Ha pedig valamit meg akarnak érteni, azt otthon kérdezzék meg a férjüktől, mert szégyenletes dolog, ha az asszony a helyi gyülekezet összejövetelén beszél.
36. Vajon Isten üzenete tőletek eredt, vagy egyedül csak hozzátok jutott el?!
37. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő próféta, vagy szellemi ember, akkor fel kell ismernie, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa!