3. Ekkor néhány törvénytanító egymás közt így tanakodott: „Ez az ember úgy beszél, mint Isten! Ezzel megsérti Istent!”
4. Mivel Jézus tudta, mit gondolnak róla, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat?
5. Szerintetek mi könnyebb, ha azt mondom neki: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el!?
6. Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” A bénának pedig ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!”
7. Ekkor az a férfi felkelt és hazament.
8. Amikor látta ezt az összegyűlt sokaság, félelem és csodálat töltötte el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
9. Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy férfit, aki a vámszedő helyen ült. Máté volt a neve. Jézus megszólította: „Kövess engem!” Máté ekkor felállt, és csatlakozott Jézushoz.
20-21. Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.
22. Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom, mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.
23. Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a siratót játszó zenészeket.
24. Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették.
25. Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki feltámadt.
26. Ennek az egész vidéken híre ment.
27. Amikor Jézus továbbment onnan, két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták: „Dávid Fia, könyörülj meg rajtunk!”
28. Amikor bement egy házba, utánamentek a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, hogy újra lássatok?” „Igen, Uram!” — válaszolták.