18. Miközben ezt mondta, odalépett hozzá a zsinagóga egyik vezetője, leborult előtte, és úgy kérte: „Éppen most halt meg a kislányom. De kérlek, jöjj, tedd rá a kezed, és újra élni fog!”
19. Jézus ekkor felállt, és elindult vele. A tanítványai is követték.
20-21. Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.
22. Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom, mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.
23. Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a siratót játszó zenészeket.
24. Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették.
25. Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki feltámadt.
26. Ennek az egész vidéken híre ment.
27. Amikor Jézus továbbment onnan, két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták: „Dávid Fia, könyörülj meg rajtunk!”
28. Amikor bement egy házba, utánamentek a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, hogy újra lássatok?” „Igen, Uram!” — válaszolták.
29. Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik: „Legyen úgy, ahogy hiszitek!”