1. Ezután Jézus bárkába szállt, átkelt a tavon, és a saját városába ment.
2. Ott néhányan egy hordágyon fekvő bénult beteget vittek hozzá. Jézus látta a beteget hordozók hitét, ezért a bénához fordult: „Bízzál fiam, a bűneid meg vannak bocsátva!”
3. Ekkor néhány törvénytanító egymás közt így tanakodott: „Ez az ember úgy beszél, mint Isten! Ezzel megsérti Istent!”
4. Mivel Jézus tudta, mit gondolnak róla, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat?
5. Szerintetek mi könnyebb, ha azt mondom neki: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el!?
6. Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” A bénának pedig ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!”
7. Ekkor az a férfi felkelt és hazament.
20-21. Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.