8. A százados azonban így felelt: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a szolgám.
9. Hiszen én is mások hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy. Vagy ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön. És ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd ezt!«, az meg is teszi.”
10. Ezen a válaszon Jézus nagyon elcsodálkozott, és ezt mondta azoknak, akik követték: „Igazán mondom nektek: ennek az embernek nagyobb hite van, mint bárkinek, akivel eddig Izráelben találkoztam.
11. Bizony, sokan eljönnek majd keletről és nyugatról, és Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt ünnepi asztalhoz ülnek a Menny Királyságában.
12. A Királyság eredeti örököseit pedig kidobják a külső sötétségbe, ahol sírnak és a fogukat csikorgatják.”
13. Majd a századoshoz fordult: „Menj haza nyugodtan! Legyen meg, amit kértél, a hited szerint!” Ugyanakkor a szolga meg is gyógyult.
14. Amikor Jézus Péter házába érkezett, látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik.
15. Megfogta a beteg kezét, akit a láz azonnal elhagyott. Ezután az asszony felkelt, és megvendégelte Jézust.
16. Amikor leszállt az este, sok olyan embert vittek hozzá, akikben gonosz szellemek laktak. Jézus a parancsszavával kiűzte a gonosz szellemeket, és minden beteget meggyógyított.
17. Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:„Ő vette el gyengeségeinket,ő hordozta betegségeinket.”
18. Amikor Jézus látta, milyen sokan gyűltek köré, szólt a tanítványainak, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára.
19. Ekkor azonban egy törvénytanító lépett hozzá, és ezt mondta: „Mester, követni foglak téged, akárhová mész.”
20. Jézus így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania fejét.”
21. Egyik tanítványa azt kérte Jézustól: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”
22. Jézus azonban így válaszolt: „Te csak kövess engem, és hagyd, hogy a holtak eltemessék saját halottaikat!”
23. Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték.
24. Hirtelen akkora vihar támadt a tavon, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt.
25. Tanítványai odamentek hozzá, és felébresztették. Azt mondták: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26. Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, a víz elsimult, és nagy csend lett.