22. Jézus azonban így válaszolt: „Te csak kövess engem, és hagyd, hogy a holtak eltemessék saját halottaikat!”
23. Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték.
24. Hirtelen akkora vihar támadt a tavon, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt.
25. Tanítványai odamentek hozzá, és felébresztették. Azt mondták: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26. Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, a víz elsimult, és nagy csend lett.
27. A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
28. Amikor Jézus megérkezett a túlsó partra, Gadara vidékére, két ember jött elé, akikben gonosz szellemek laktak. A sírbarlangokban tanyáztak, és olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem járhatott miattuk azon az úton.
29. Így kiabáltak: „Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?!”
30. A távolban egy nagy sereg disznó legelt.
31. A gonosz szellemek ekkor azt kérték Jézustól: „Ha kiűzöl minket, küldj azokba a disznókba!”
32. „Menjetek!” — válaszolta ő. Akkor a gonosz szellemek kijöttek a két emberből, és bementek a disznókba. Azok pedig az utolsó szálig mind lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba, és belefulladtak a vízbe.
33. Ekkor a pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba. Mindent elmondtak: azt is, ami a két megszállottal történt.
34. A város egész lakossága kiment, hogy Jézussal találkozzon. Amikor meglátták, kérték, hogy menjen el arról a vidékről.